Rosszindulat

Ellöktetek mégis állok
Mert rajtam fogást nem találtok
Amit mondtok lepered
Mert nem vagytok ti emberek.
Nem tudlak titeket irigyelni
Mert nem fogok rátok figyelni
Másban látod a problémát
És rögtön megmondod hibáját.
Nem érdekel véleményed
Többé féreg számba se nézlek!

Újra itthon vagy

Újra itthon vagy
Egészségesen és épen
Boldogságom olyan nagy
Hogy fent tündököl az égben.

Öt hete, hogy elmentél
Azóta nem láttalak
Végre, hogy megjöttél
Már nagyon vártalak.

Türelem

Nem volt türelmem semmihez
Így könnyen feldühödtem
Nem volt idegem senkihez
Senkin sem könyörültem.

Eltelt pár év s fejlődtem
Kifeszítettem egy gumit
De mégis voltak előttem
Kik ebből fújtak lufit.

Mégegy pár év s fát leltem
Így büszkén kiálltam
De velem olyat tettek
Hogy a fa darabjait dobáltam.

Most már acél idegem van
De még most is jelentkeznek
Kik büszkén vallják magukra
Hogy eltépni igyekeznek.

Nem fogják,
Én nem engedem
Majd megtudják,
Hogy nem húznak fel engemet!

Világ utazó

Elmennék Amerikába
Az álmok hazájába
Hol virág nő minden dombon
Hol minden éjjel zene tombol
Átmulatnék egy éjszakát
Ha hallgatnám az ész szavát.

Elutaznék Egyiptomba
Fetrengenék a homokba
Meglovagolnám a szfinxet
És másra fognék mindent
Tiszta por lenne az ingem
Ezt sugallja a szívem.

Átutaznám sokszor Ázsiát
Megkóstolnám a kínai kaját
A szakét is megkóstolnám
De a sushit távol tartanám
Kíváncsi vagyok a mongol tájra
De nem figyelek lelken szavára.

Itt maradnék magyar honban
Kedves kis országomban
Ismerős tájak övében
Kedves barátok körében
Nem hagyom hazámat magára
Nem figyelek testem zajára.

Kíváncsi vagyok

Kíváncsi vagyok, van-e a halál után élet.
Vagy csak megszűnik lenni a lélek?
Eljutunk a mennybe vagy pokolba?
Vagy más testbe reinkarnálódunk újra?

Kíváncsi vagyok, ha egy koldus nagy összeget nyerne.
Továbbra is az árokparton heverne?
Vagy venne autót, ruhát, szállást?
És a pénz mellett megvetné az állást?

Kíváncsi vagyok, ha nem lenne határ.
Akkor egyezne minden szabály?
Más-más nyelvet beszélnénk?
Vagy akkor is össze-vissza hebegnénk?

Kíváncsi vagyok, ha nem költenék.
A szabadidőmben mit töltenék?
Tovább tanulnék, vagy dolgoznék?
És akkor is ezeken gondolkoznék?

Én világom

Járom az utamat
Nem szólhat rám senki
Nincsen rám uralmad
Én központom van. Ennyi.

A csillagok közt sétálok
A Hold a játszóterem
A karomat széttárom
Mert én írom fegyelmem.

Ha kedvem támad lejövök
Ide a felhők alá
Az én világom mindörök
Dúdolom a magam dalát.

Tengerpart

Tengerparton jártam
Homokon sétáltam
Táncoltak a hullámok
Repkedtek a gúnárok.
Sportoltak a szörfösök
Játszottak a kölyökök
Napoztak a lányok
Labdáztak a srácok.
Élveztem a napfényt
Imádtam az élményt.
Tervemet listáztam,
Hogy tengerparton sétáltam.

Viszály

"A" veszekszik "B"- vel
"C" veszekszik "D"-vel
Unom már a viszályt
Az egymásra taszított hibát

Mindenkit az ego hajt?
Hogy csak másban látja a bajt?
Tükörbe sose nézünk?
Csakis más dolgához értünk?

Egyszer se gondoltál bele?
Hogy neki mit okozol vele?
Te még sose hibáztál?
Vagy magadba nem is láttál?

Egyszer figyeld napodat
Te is okozol gondokat
Tökéletes te se leszel
Bárhol, bármit teszel.

Mindenkinek fontos valami

Mint énekesnek a dalok,
Mint kutyának a farok,
Mint Istennek a hívek,
Úgy költőnek a rímek.

Mint életnek a fény,
Mint emléknek a kép,
Mint madárnak a tolla,
Úgy költőnek a sora.

Mint autónak a kerék,
Mint vödörnek a fenék,
Mint zenésznek a kotta,
Úgy költőnek a tolla.

Mint háznak az ablak,
Mint lónak az abrak,
Mint diáknak a tolltartó,
Úgy költőnek az olvasó.

Mindenkinek fontos valami
Így mindent békén kell hagyni
Nem kell semmit felrúgni
Nem kell más dolgába nyúlni.

Angyalok és ördögök

Sorban állnak az angyalok
Várakoznak az ördögök
Ebből mire várhatok
Azon gyötrődök.

Isten a sor elején állhat
Úgy ahogy a Sátán
Egymás felé diskurálnak
A végeredményt várnánk.

Létre jött a béke
Megtörtént végre!
Jó s rossz kézenfogva
Tovább él jóban-rosszban.

Így élünk párezer év után
Hála a rendszernek
Az emberek haláluk után
Nem el, hanem haza mennek.

Mámor

Úgy érzem magam
A bor mámorában
Mint éjszaka közepén
A gyermek álmában.
Nem érzek semmit
Mégis zsibbadok
A bor készségétől
Mégis jól vagyok.
A furcsán jó érzést
Inkáb feladom
Az életemet reá
Nem pazarlom
A jó dolgokban mindig
Van valami rossz
Ezért mértékkel kell inni
Nem pedig ahogy tudsz!

Örökké élek

Vagyok mert élek
S létezem mert félek
Élek mert itt vagyok
Vagyok aki vagyok.

Nem rémiszt az élettől a magány
Nem ijeszt a létemtől a halál
Nem félek a keservéstő
Nem rémülök a szenvedéstől.

Elmenni soha nem fogok
Lélekben mindig itt vagyok
Elfelejthetsz nyugodtan
De létem akkor is tudtad!

Pár kérdésem

Meddig várjak, hogy kezed fogjam?
Meddig sírjak rád sóvárogva?
Egyszer eljössz értem?
Csókot küldesz nékem?
Fejed vállamra hajtod?
Szeretlek téged. Mondod?
Fülembe mikor súgsz?
S ölembe mikor bújsz?
Szemedet mikor látom?
Vagy rád csak én vágyom?

Üzenetem Moldovának

Lenézed a kis hazámat?

Én is szidjam hon anyádat?

Ti korcs moldvai kutyák

Hogy lehettek ilyen suták?

Népességünk bőségesebb

Hontársaink hűségesek.

Területünk sokkal nagyobb

És neked van velünk bajod?

Lenézitek a magyarokat?

Ne a ponyvát, a fejed fogjad!

Röhögni tudok csak ezen,

Nevetéstől remeg kezem.

Csak mert első helyre éheztünk

S harmadikként végeztünk?

Ti még álmodni se tudjátok

Hogy az EB-re kijutnátok!

Van még valaki?

Van még ember
Ki tudja mi az a szerelem?
Van még ember
Ki tudja mit írok versemben?
Van-e még olyan élő
Ki nem a maga boldogságát keresi?
Én vagyok a végső
Ki a társaságát sosem feledi?

Senki nem törődik senkivel
Mindenki elhűlt mindenkivel.
Ezt veszem észre mostanában
Ez megy mindenhol egyfolytában.
A világban megnőtt az egoizmus
Ezért is nagy a terrorizmus.

Ne hagy magad elnyomni!
Ne állj be te is a sorba!
Ne hagyd magad eldobni!
Ne vezessenek az orrodnál fogva!

Álmaimban mindig látlak

Annyit érsz nekem, mint egy arany ékszer
Egyszer már találkoztunk! Remélem emlékszel.
Ott álltál a sorban, csak nézve,s  izgultan
Előtted álltam pont, csendben, nem szóltam.
Majd megbotlottál egyszer és nekem estél
Megkérdeztem Neved és zavartan feleltél.

Rémlik még Neved, Neked enyém nem
Szépen cseng, mint a harang, így emlékszem.
Piros volt a rúzsod, kék a farmered
Finom az illatod, és gyönyörű a szemed.
A blúzod lila, szőke hajad mi sima
Úgy néztél ki, mint mindig álmaimban.

Ismétlődő történelem

Szörnyű estre kel a Hold
Mert nappal elment minden
Ahova néz minden holt
Már élő ember nincsen.

Talán egy vulkán volt
Mi elpusztított mindent
Gondolkodik most a Hold
Azon mi már nincsen.

Vagy egy óriás meteor
Mi lapossá tett hegyeket
Míg egykor domb volt mindenhol.
Biztos, biztos ő lehetett.

Csak egy dologra nem gondolt ő
Mire készülünk oly rég óta
Nem hittük, hogy egyszer eljő
De harangzott a végóra.

Tornádó, árvíz, tűzvész
Csak pár gyilkos elem
E pár dolgot csak elnéz
Az ismétlődő történelem.

Modern kori honfoglalás
Ez lett a Föld veszte
Minden apró ártást
A keletiek végeztek.

Háborús hazából jöttek
De békét nem hoztak
Gyereket kerítésen át löktek
S Európába éles kést nyomtak.

Nem álltunk ki ellenük
Így született a háború
Még a Földet is elvesztettük
Ez benne a szomorú.

Még most álljunk ki magunkért
Még nem kell fegyverhez nyúlni,
Most álljunk ki hazánkért
Nem kell mély burokba bújni!

Csak küldd el a telhetetlent,
Hazudnak itt fűket-fákat
Csak próbáld meg a lehetetlent
Így védjük meg hazánkat.

Öt magyar csillag

Janus Pannonius kezdi a sort
Benne volt mersz az íráshoz
Olasz egyetemnek soraiban volt
Mikor az ihlet benne föllángolt.

Mikes a magyart nem hagyta cserben
Bújkálás alatt is sok verset írt
Több sorában leírta azt, melyben
Elküldötte a szörnyű fejedelmi hírt

Csodálatos költő Petőfi
Mert mindenre van dala
S minden ríme megőrzi
Mit mondani akart vala.

A szerelmesek Istene Ady
Mert testében nagy szív lakozik
Neki díjat kellene adni
Mert verseivel nem habozik

Az utolsó meg én lennék
Apró szerény lélek
A dalformálás bennem ég
És költök majd amíg élek

5 nemzedék, 5 nagy költő
Bár az ötödik még nem oly nagy
De még van előttem emberöltő
S az én csillagom is felragyoghat.

XXI. századi költőkhöz

Az irodalmat mi építjük
S ha úgy van szépítjük.
Az új nemzedék mi vagyunk
Rímet veszni nem hagyunk!
Hozzunk létre új stílusokat
A dalainknak adjunk ritmusokat
Kicsik vagyunk nagyok legyünk
A versekért mindent megtegyünk.
Legyen szerelmes, óda vagy forradalmi
A vers írás trónját nekünk kell birtokolni.

Úgy írj, hogy emléked fenn maradjon
Versed később dicsőséget arasson.
Ne engedj a rímed értelméből
Se a dalod értékéből!
Unokád büszke legyen rád
Örömében sírjon anyád.
Írd át a történelem könyvét
Szemedböl töröld az öröm könnyét
Hozzád szólok ki csak olvasod
Remélem kérésem megfogadod!

Menekvés a semmibe

Néha csak eltűnnék a semmibe
Nem törődnék semmivel.
Egymagam nyugodtan élnék
Senkivel sem beszélnék.
Elbújnék a magányba
Apró kis hazámban.

Érted vagyok

Nem vagyok egy szent alak
Bárminek is mondanak.
Nem is akarok az lenni
Nem akarok érte tenni!

Én csak faragom a verseket
Nem kérek érte összeget.
Ingyen adom ki magamból
Több rímet egy darabból.

Óda a Naphoz

Sötét van mert itt az este
Közeleg a Naplemente.
Mikor kezdődik? Már nagyon várom
Megnézem mindig, télen-nyáron.

Utolsó erejével még egyet villant
Majd eltűnik a nagy fénylő csillag.
Relytelmesen eltűnik a horizonton
Végül felbukkan a Hold az égbolton.

Nemsoká úgyis előbújik
Fénye majd a szívünkig nyúlik.
Erejével felmelegíti testünket
Látványa boldogságba dűti kedvünket.