A magyar csapatnak!

Bár megfogadtam, hogy csak arany után írok,
Mégis megteszem.
Megteszem, mert nyomnak a kínok,
De jobbak vagyunk ennél, azt hiszem.

Megmutattuk, hogy sztár nélkül is van csapat,
Mi vagyunk egyedül,
S lehet a nemzet is többet akart,
Ez lett belőle végül.

Szép, hogy eddig tudtunk menetelni,
Négy évtized után,
S megmutatták hogy kell tenni
23 főből egy hazát.

Most mégis rólunk beszél az egész világ,
Nem csak Európa.
Nem követtünk el sok hibát,
Mégis volt egy, s négy hébe-hóba.

A magyarok nevében köszönöm a csapatnak,
Amit ők tettek!
Büszkén vallom magam magyarnak,
Hogy 13.-ok lettek!

Veszni vágyom

Elveszni. A szemek elől mélyen elveszni.
S hiába keresnétek, senki sem találna,
Hiába keresitek hol e ifjú költő árnya.
Elveszni szeretnék. S jó pillanatban meglenni.

S újra elveszni. Már lehet csak páran keresnének.
Akkor sem jönnék elő ha szerelem vár,
Ami eddig nem volt annak most késő már!
Végül megint előbújnék, hol zeng a Himnusz ének.

Végleg elveszni. Már tényleg elhagyom hazám!
Már lehet nem is keresgélne senki,
S szinte anyám se akarna szájára venni.
Elvesztem. Majd valahol meglel a halál.

Mértékkel mértek

Nagy szívem van mondták már sokat,
De az én szívem mégsem olyan.

Hatalmas nagy, tán nagyobb, mint én,
S az ő ölelése az egekig ér.

Lehet a legnagyobb e világon,
De mégsem boldog egy hibából.

Óriási, bitang nagy személye,
De mégis üres, nincsen csak kérge.

Mint porcelán, vagy üveg dísz.
Könnyen törik, s barátja a szemvíz.

Mint lábas, mi évek óta csak vár,
S már az első főzés odakozmál.

Tágas. Sokan férnének bele,
De mégsem mutatkozik senki vele.

Kár. Jó volna egy társ mellé,
Kivel tömören válna egyé.

Apróra zsugorodna. Talán morzsányira,
De nem érdekelné más többé annyira.

Mint apró acél vagy ólom golyó,
Vagy egy egyszerű gyümölcs bogyó.

Ez kell neki. Ez az ő vágya,
Hogy önmaga lehessen a saját háza.

Gyümölcsfa

Bár fám a levelektől ritka,
Mégis termi gyünölcsét.
Locsolnám, táplálnám néha,
De nem látom már vékony törzsét.

Volt, mikor lekonyult,
Néha magasra nőtt.
Párszor gyönyörűen virágzott,
De volt, hogy érintett felhőt.

S most mi lett vele!?
Tiszta gaz, rá sem ismerek.
Ne távozzék már a Mennybe!
Segítsetek istenek!