Távol van tőlem, de mégis közel,
Hol Árpádok sírnak, s a Habsburg ölel.
Hol győztes Rákóczi dalol bús éneket,
S óvó haza szedi a legtöbb életet.
Évszázadra tőlem, de mégis új,
Hogy a magyar, magyar elől búj.
Hogy hazafinak mondtuk a diktátor oroszt,
S jótevőkre ragasztottuk a gonoszt.
Jelen van, de a határon túl,
Hol a székely a magyarságért dúl.
A hazánk már nem szent és nem ős,
S már szinte Hunyadi sem egy hős.
Most van, mégis millió éves,
Hogy amiben hiszünk mind téves.
Nem vagyunk már Európa szíve mélyén,
S már nem is leszünk nemzet a végén!
