Lejtőn fel, s lejtőn le,
Ily egyszerű az élet.
Mégis gondold át,
Mert lesz emlék tömérdek.
Csak meg kell törni,
Egyből találsz hegyet,
S hetet üthetsz
Egy csapásból legyet.
Meredek az út vigyázz!
Könnyen csúszik a talaj
Ha meg is csúszol állj fel,
Nem lesz gond, sebaj!
A hegy tetején állva
Egy dolog jusson eszedbe!
Segítsd társad útját,
És siker lesz kezedben!
De ha sajnos az árokban állsz térdik,
Mindig gondolj tovább,
Hisz fentről segítséget nyújt,
Néhány igaz barát.
Hajnali fény, mi rám ragyog,
E papírra vésett szerelem.
Rám így vigyáznak az angyalok,
S nagyjaim is itt vannak velem.
Miért kaptam e fénylő kincset?
Miért lettem egy a százból?
Hogy ezer szóból rímet merítsek,
S én vigyem a költői zászlót?
Mégis áldás nem átok,
Mert bíznak bennem fentről.
Az alagútban egy apró fényt látok,
S hogy néznek rám a Mennyből!
Köszönöm! Elismerés nekem!
Bár sokszor göröngyös az út!
De érzem itt vagytok velem,
S áldjátok e ifjút!
Hiszek bennetek! Számítok rátok!
Segítségért mégis fohászkodok,
Hogy érdemeljem azt mit vágyok,
S a nagy örömben hozzám vonuljatok.
De még fejlődnöm kell,
S egykor fényes lesz nevem.
De ne dagadjon korán a mell,
Mert gazból virág nem terem.
