Áron alul adom, hogy mihamarabb vigyék.
Ez csak irányár, persze alkuképes,
Hogy lesze-e vevő? Az kétséges.
Eladó a szívem, úgyis törött.
Mi befúrja magát, sosem örök.
Néha dobban, lehet még él,
Szép szóért tiéd, csak vigyél.
Áruban a szemem, nem veszem hasznát,
Úgyis borús minden, merre csak lát.
Szép napokat megélt, pár pillanatot,
Szép mosolyért cserèbe, rögtön meg is kapod.
Lelkem is eladó, ha még létezik.
Kicsit üres, boldogságra éhezik.
Bármit mondasz, az ajándék.
Ne fizess érte, elég a szándék.
Szám az kicsit drágább, lehet nem veszik,
Hisz belőle hazug szó sosem érkezik.
Régen volt sok, de meguntam használni,
Ha igazat akarsz, ezt nem kell babrálni.
Elmém is kiteszem, úgyis ritka darab.
Bölcsességek gyűjteménye hamar elragad.
Sokat dolgozik, de karban van tartva,
Vidd el hamar, s nem leszel majd bajban.
Ezek nélkül üres testem bárkinek megadom,
Ha nem viszed, csak lopd, hát rádhagyom.
Kiedzettem mára, fizikuma magas,
Ára mégis alacsony, csak egy lyukas garas.
S ha elvittetek engem, éljetek boldogan,
Portékának szánva talán megmarad fogam.
Mit szívhatok, amit eddig is tettem,
De több darabból állva, nem kell senkinek lennem.
