2020. május 16., szombat

Egy vers belső tartalma

Szótárból fakadó, mézédes kincs.
Ne a bőrét, a lelkét tekintsd!
Nem létező képek zord ábrája, 
Belül gyönyörű, isteni bájjal. 
Mesterművet formázó írott szavak, 
Láthatóvá kreált átlátszó falak. 
Lelkek tükre, s annak íze, 
Szívek dallamának halvány színe. 
Elfolytott kiáltásból jövő hangok.
Puha tintával vésett karcok. 
Álmatlan éjszakák álommaradványa, 
Testtelen alak karcsú formája. 
Mosolynak tűnő bánatos arcok, 
Szív és agy között dúló harcok. 
Talajba ásott csúcsos gödör, 
S temérdek tömör gyönyör.