Hanem, hogy élek.
S tudja a sorsom, hogy véget vetni félek.
Ezért biztos sokáig élek.
A szerencse, mint rosszakaró rúgdos, köp, szívem tépi ki
Hiába kérem.
Hagyjon békén, engedjen el szépen,
De nem enged semmiféleképpen.
Van, hogy miattam, de legtöbbször más miatt szenvedek.
Nem ellenkezem.
A depresszió és stressz már a létem.
Ezek nélkül nem teljes az életképem.
Szerelem, pénz, alkohol vagy Én. Valaki mindig bűnös.
Foszlik a lélek.
Ajándékozok mindent, szeretni félek,
Majd itallal nyugtatom bántó énem.
Fiatalon, önállóan egy nagy házban élek, mi hűvös.
Végem közelít.
Gondolataim egymást követik,
De a sok méreg belülről özvegyít.
