Szívek helyén csak óriás sebhelyek.
Könnyel áztatott párnák hozzák az álmot
És hátba szúrt kések jelzik a barátot.
Hideg testek zsengik az utca köveit,
S már csak a magány, mi arcokon öregít.
Álmokat kergetnek felnőtt gyermekek,
Igaz szavak jellemzik a lehunyt szemeket.
Könyvégetve dobnak maguktól el tudást,
Nyitott kapunál várják a szabadulást,
Lázadnak, hol szabad a világ,
S boldogok, ha hervad a virág.
Fejére állt minden. Nincs jó, sem rossz.
Pillangók repkednek, ha jő a gonosz.
Ez egy másvilág! Tükre a jólétnek.
Ami vidám, attól kell, hogy féljek.
