Mesélhetnék róla, hogy mit gondolok megint.
De az eszem erre inkább már csak legyint.
Hisz sok probléma van a világgal,
Miért foglalkoznál az én hibámmal?
Én egy senki vagyok, az is utolsó.
Ahogy most van, az úgy nekem jó.
Tudod én hallgatok minden bajomról,
Hisz mindenkinek van rossz napja
Ezek elmúlnak majd maguktól.
De az enyém a tegnap holnapja.
Megszoktam már Ő az én társam,
A démonom a szeretőm.
Vele élek régen már párban,
S vele is gyűröm össze az én lepedőm.
Szakítanom kéne, de sajna nem lehet,
Összefontuk már az életünk.
Ez ellen senki semmit nem tehet.
Mi vagyunk a kezdet, s majd a végzetünk.
Egymás kezét szorítva,
Halunk meg sikítva.
Az én szörnyem, a szeretőm,
A hálószobám lesz a temetőm.
