2023. január 24., kedd

Vándor lélek

Még nem nőttem fel, még hiszek a reményben,
Hiszem, hogy a siker kulcsát én is elérem.
De eddig minden utam hamis volt és görbe,
Minden felesleges lépés a lelkemet törte.
Hát csoda, ha tétlenül állok egy helyben rég?
Ha nem indulsz hamis úton, nem lesz hamis a vég!

De még nem nőttem fel! Még hiszem a csodát!
Bízom, hogy az út végén lesz minden jó!
Utam végén levetkőzhetek minden hibát
És zavaros szívemből legy egyszerű halandó.
Mert erről álmodom rég óta, éjjel, s nappal,
Hogy újra kezdhetek mindent tiszta lappal.

Már öregszem. A szemráncok ismerkednek velem
Mégis folytatom a kitűzött célom.
Az út még rögös, de némely bokorban jó is terem,
Ez ad energiát, hogy küzdjek még bírom.
Fárasztóbb már minden lépés, mégis ballagok,
Mert távolról angyal hangot hallgatok.

Negyed évszázad, s még mindig csak a remény.
A remény, bizalom és ezek éhsége mi még hajt.
Még mindig küzd, de fárad e legény,
Nincs sok ereje, de addig megy még tart.
Ha elfogy megáll. Nem fog tovább küzdeni.
Nem fog és nem akar majd erőt gyűjteni.

Ezt mesélte nekem a tegnapom.
Meghallgattam, s most itt hagyom.
Elindulok, jó messzire tőle,
De már hátra megyek, nem előre.

2023. január 21., szombat

Az élet tengerén

Csak hánykódok az élet habos tengerén.
Vitorlám tépte a sok vihar.
Már mentőöv sincs, mi jönne felém
S reményem utolsó fénysugara is kihal.

Borús még az ég, mennydörgés kíséri utam,
Egy sziget sincs a láthatáron.
Rosszabb idők szele felém suhan,
Én beletörődve, tárt karokkal várom.

Hullámok csapják csónakom szakadt oldalát,
Melyből további darabok hullnak alá.
Elvesztettem magam holnapját
És várom az angyalok édes múzsa szavát.

De pokoli a sors, életben tart a véksőkig,
Szenvedésem túlsúllyal ül nyakamba.
Térdre rogyok, már a fájdalom sem érződik,
Hisz elfolytottam mindent magamba.

2023. január 16., hétfő

Hogy vagyunk most?

A kimondatlan szavak, elfeledett emlékek is
pont úgy fàjnak,
mint a hangos szavak, szívbe hatoló tű,
mit az emberek hallanak, s látnak.

Akarva-akaratlan ért bántások is 
tudják apasztani a lelkek tengerét,
mint azok az apró rozsdák az óriás gépeken,
miktől már pont nem tud forogni a kerék.

Egy kósza pillantás is elég ahhoz,
hogy magán gondolkodjon az ember.
Baj történt? Én okoztam?
De rákérdezni mégsem mer.

Hisz e kérdés lenne a fájdalom gyökere.
Miért gondolom, hogy baj lenne?
Ki vagyok, hogy felszentelem magam
és kimondjam, mit súg a fülbogaram?

S megint itt vagyunk. Egy lábnyomban ketten.
Szólni nem szól, tett nincs, hogy cselekedjen.
Boldogság ül köztünk, vagy újra nagy a harag?
S e gondolatokkal, miért csak én bombázom magam?

2023. január 8., vasárnap

Magam vitája

Hogy tusz még szeretni,
Boldogan nevetni?
A világ már meghalt
Mert megadtad magad,
Hogy építs egy falat.

Mindenki kinn rekedt,
Az is, ki még szeret.
Hogy látnád tisztán,
Ha senki sincs itt már,
Ki szeret és kíván?

Mondj ellent magadnak!
Ha kiáltasz hallanak!
Jönnek, segítenek!
Veled, nem ellened,
Mert látják a lelkedet!

De mit vársz? Mit tegyek?
A rossz úton én megyek,
Nem mások, hanem én!
Szívem egy sütemény,
Kihűlt, s már kőkemény.

Múmiaként száradtan,
Lelkileg elfáradtam.
Nem várok nagy sikert,
Mindenki tűnjön el!
S hagyjuk a görcsöket!