Minden este

Minden este testem eltevén,

Lelkemből szól régi képregény,

Mely minden rosszat elmesél

S halkan súgja: nincs remény!

És minden új nap reggelén

A bánat hordoz tenyerén,

Nincs már mi, csak ő meg én,

S nem lesz újabb fejlemény.

Közel a búcsú

Közel a perc, mikor búcsűt mondok múltamnak,

Mikor nem gondolkodom rajta, hogy mennyiért mit adnak.

Jólét kapuján csengethetek egy jobb élet reményében,

És visszatérjek két hónaljnyi ereklyével.

Fájni fog a búcsú, hisz itthon marad minden barátom,

Minden szerettem, kik arcát már lehet nem látom.

Minden emlék színhelye, ismerősök, kollégák,

Gyűjteményem, szívem darabjai, de legfőbb a problémák.

Nehéz útra térek, de legalább sima lesz a talaj,

Nem lesz senki, ki magamba merülve zavar.

Új nyelvvel éneklem majd a magam írt dalokat,

S nagy magasról szarom le az itthoni bajokat.

Mint kósza legyet, úgy hesegetem el a hazai híreket,

De az ő lendületével veszem be az ottani ízeket.

Hess! Ezt mondom magamnak is legbelül,

Mert tudom, kint sem leszek egyedül.

Kint a család. Csak én kínzom magam hazai terepen,

S bár óriás, de nálam is végső tud lenni a türelem.

És az, hogy mások bíztatnak. "Menj, légy sikeres!"

Ez is elgondolkodtat, hogy a szóbeszéd mégis hiteles.

Tudom, máshol sincs kolbászból a kerítés,

Mégis valahogy olcsób a külföldön élés.

Mert itthon az akciós cimke a hűtőm lakója,

S ami ott reggli, az itthon úri lakoma.

Nagy fába vágom a fejszét és csak csapkodom,

Mert tudom, hogy kint a jussom legalább megkapom.

Lesz ami lesz. Egy új élet vagy létem botránya.

De ez van. Kinek mit intézett a kormánya.

Régi barátok

A barátság múlandó, már most tapasztalom.

Barátból kevés van, de emlékekből halom.

Nem rögtön múlik, csak lassan eltáncol,

S már nem ismered, mégis valami hozzáláncol.

A távolság règen csak rèmálomnak tűnt,

De évek haladtával köztünk elvegyült.

Idő teltèvel az lett, mitől gyerekként fèltünk.

Nem egymást, csak a boldog perceket éltük.

Pedig az éjszakák a kedvenc bárunkban,

Túra utáni izomláz a lábunkban,

A kétnaposra sikeredett bulik

Nem a jelent tükrözik.

Akkor azt hittük csak szemfedő vet véget ennek,

Gondolni se mertük, hogy útjaink más irányba mennek.

Néha találkozunk. "Szia, minden rendben? Örülök!"

S e perc miatt este az emlékekbe merülök.

Mikor ültünk ki utoljára csak úgy beszélgetni?

Mikor mondtuk, hogy a pályára fel kén' menni?

Mikor ültünk csendben, csak a pillanatot élvezve?

Hova tűnt az idő, és a lét velünk ezt miért tette?

Már kevesen állnak vállam támasztva jelenükkel.

Ők akarnak is időt szánni barátra minden erejükkel.

De a múlt emléke nem tűnt el, csak halványult,

S rossz rágondolni. A gyerekkor már múlt.

Álomvilág

Mikor vége van az éjnek,

S lassan magadhoz térsz,

Szétfoszlanak az álmok 

És a szomorú valóságba érsz.

Megannyi elvesztett barát,

Bánatos szerelem,

Eltékozolt esélyek

És felesleges kegyelem.

Éveket nem számolsz,

Csak azt érzed öregszel.

Eldobnád emlékeid

És újakra törekszel.

Csontjainkban érezzük,

Hogy minden nap egy új esély.

Könnyeiddel bohóckodsz,

Hátha lesz majd jó kedély.

Pár gondolat

Százszor átszenvedett sötét esték, jellemtelen álmok.

Minden egyes percénél érzem, hogy magam árnyékává válok.

A fáradtság teszi vagy csak öregszem? Nem tudom.

Sokszor nem is agyalok rajta, fejem homokba dugom.

A napok sem rosszul telnek, vagy rosszak. Jobb szó rá a szenvedős,

S haza érve a tükörből sem én nézek vissza, csak egy ismeretlen ismerős.

Van persze boldogság is, s az okozó dolgok, mondatok, emberek,

De mosolyom alatt tudom, hogy ez kósza pillanat, örökkétartó nem lehet.

A tökéletes terveket pillanatok söprik rögtön szőnyeg alá.

Én meg úgy érzem, az élet egyre jobban utál, s ő degradál.

Mint mikor ébredés után, ágy szélén ülve összeszeded magadat.

Neked ez csak pár perc, de én így élem a mindennapokat.