Zord jellemem, csak ősrégi álca.
Belül lágy csokoládé, érintésre olvadok,
S a visszakozó szavaim hamis mondatok.
Súgnék lágy dallamot füledbe,
Hogy tudd, tőlem vagy szeretve.
De félek valós énem cselekedeteit
Ettől óvom külső énem szeretteit.
Lennék herceg fehér lovon,
Ki szünteti a kárhozatalt.
Ki szerelemtől izzik több száz fokon,
S megnyer minden viadalt.
De belsőm káosz. Én sem értem mivoltát.
Angyalok, s démonok háborúja testem.
Bízom egyszer majd mind meghátrál,
S végre újra elnyerhetem saját lelkem.
