Gaz ez az élet! Ha írtod, csak jobban burjánzik,
S mikor nyakig vagy a szarban, még az is hullámzik.
Már csak zárt pofával tűröd, némán szorongsz.
Míg nem rájössz, nem jó ha minden apróságon morogsz.
Elfojtod, mélyre ásod, legbelülre magadban,
De a legerősebb anyagok is néha elszakadnak.
S a hullámokat törve, fröcsögésnek tűnik minden szó,
Addig még valakit meg fog az a bűzös mondandó.
Ha szerencséd van, még egyet is ért veled,
És kóstolva a sorsod, megérti miért nem nyeled.
Megbánni már késő, változtani nem lehet.
Örök körforgás, így működnek az emberek.
Naivan kezdünk, s tisztul szemünk világa.
Ki beleszületik érzi is, nem csak látja.
Én meg játszottam a vakot, hittem a reményben,
Bíztam, hogy hamisan szól minden érzékem.
Ilyen a világ. Mint mondtam, változtatni nem lehet.
Ezért van igazuk, kik szerint nincsenek Istenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése