Hogy saját magad nem ismered?
Ugye látod, egyszer sem.
Nekem viszont ez az életem.
Üldözöm magam, hogy rájöjjek ki vagyok,
Magányosan, csendben telnek el a napok
Anélkül, hogy tudnám ki lakozik bennem,
És célok nélkül kutatva érte kell mennem.
Nem napokról, évekről beszélhetünk,
Hogy rájöjjünk ki lakik bennünk.
Nekem valahogy nem sikerült ezt elérnem,
Ezért várom, hogy véget érjen.
Mert magad nem ismerve csak átok minden szívverés,
Üres testtel kiábrándító minden lefekvés, s felkelés.
Semmiben bolyongva kilátástalannak tűnik minden.
Főleg, ha sem benned, sem körülötted senkid sincsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése