A barátság múlandó, már most tapasztalom.
Barátból kevés van, de emlékekből halom.
Nem rögtön múlik, csak lassan eltáncol,
S már nem ismered, mégis valami hozzáláncol.
De évek haladtával köztünk elvegyült.
Idő teltèvel az lett, mitől gyerekként fèltünk.
Nem egymást, csak a boldog perceket éltük.
Pedig az éjszakák a kedvenc bárunkban,
Túra utáni izomláz a lábunkban,
A kétnaposra sikeredett bulik
Nem a jelent tükrözik.
Akkor azt hittük csak szemfedő vet véget ennek,
Gondolni se mertük, hogy útjaink más irányba mennek.
Néha találkozunk. "Szia, minden rendben? Örülök!"
S e perc miatt este az emlékekbe merülök.
Mikor ültünk ki utoljára csak úgy beszélgetni?
Mikor mondtuk, hogy a pályára fel kén' menni?
Mikor ültünk csendben, csak a pillanatot élvezve?
Hova tűnt az idő, és a lét velünk ezt miért tette?
Már kevesen állnak vállam támasztva jelenükkel.
Ők akarnak is időt szánni barátra minden erejükkel.
De a múlt emléke nem tűnt el, csak halványult,
S rossz rágondolni. A gyerekkor már múlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése