S lassan magadhoz térsz,
Szétfoszlanak az álmok
És a szomorú valóságba érsz.
Megannyi elvesztett barát,
Bánatos szerelem,
Eltékozolt esélyek
És felesleges kegyelem.
Éveket nem számolsz,
Csak azt érzed öregszel.
Eldobnád emlékeid
És újakra törekszel.
Csontjainkban érezzük,
Hogy minden nap egy új esély.
Könnyeiddel bohóckodsz,
Hátha lesz majd jó kedély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése