Mikor nem gondolkodom rajta, hogy mennyiért mit adnak.
Jólét kapuján csengethetek egy jobb élet reményében,
És visszatérjek két hónaljnyi ereklyével.
Fájni fog a búcsú, hisz itthon marad minden barátom,
Minden szerettem, kik arcát már lehet nem látom.
Minden emlék színhelye, ismerősök, kollégák,
Gyűjteményem, szívem darabjai, de legfőbb a problémák.
Nehéz útra térek, de legalább sima lesz a talaj,
Nem lesz senki, ki magamba merülve zavar.
Új nyelvvel éneklem majd a magam írt dalokat,
S nagy magasról szarom le az itthoni bajokat.
Mint kósza legyet, úgy hesegetem el a hazai híreket,
De az ő lendületével veszem be az ottani ízeket.
Hess! Ezt mondom magamnak is legbelül,
Mert tudom, kint sem leszek egyedül.
Kint a család. Csak én kínzom magam hazai terepen,
S bár óriás, de nálam is végső tud lenni a türelem.
És az, hogy mások bíztatnak. "Menj, légy sikeres!"
Ez is elgondolkodtat, hogy a szóbeszéd mégis hiteles.
Tudom, máshol sincs kolbászból a kerítés,
Mégis valahogy olcsób a külföldön élés.
Mert itthon az akciós cimke a hűtőm lakója,
S ami ott reggli, az itthon úri lakoma.
Nagy fába vágom a fejszét és csak csapkodom,
Mert tudom, hogy kint a jussom legalább megkapom.
Lesz ami lesz. Egy új élet vagy létem botránya.
De ez van. Kinek mit intézett a kormánya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése